hétfő, május 30, 2011

Tefal Dining Guide Blogkóstoló


Bár én már néhány hónapja eljöttem a Dining Guide-tól, természetesen örömmel teszem közzé a Budai Gourmet-val egyszerre megrendezésre kerülő program bemutatóját. Június 4-én kerül sor a második Blogkóstolóra, amelyre az összes résztvevő blogger nagyon készül, várunk Benneteket sok szeretettel! (Ha esetleg szeretne valaki Chili&Vanília szakácskönyvet venni, vagy dedikáltatni, azt is megteheti június 4-én, 17-18h között az Alexandra standjánál.)


2011. június 3. és 5. között a Budai Gourmet fesztivállal egy helyen és egy időben rendezik meg a Dining Guide Food Showt. A háromnapos kulináris eseményen kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes programokat kínálnak a nyár első hétvégéjén. A gyerekeket a Kuktatanoda Főzőiskola és játszóház is várja, ahol a konyhaművészet csínját-bínját szakértőktől leshetik el a fiatal tanoncok.

A felnőtteknek a Dining Guide Lounge kávéházi környezetben kínál felejthetetlen élményt a legjobb cukrászdákkal és csokoládé manufaktúrákkal együttműködve. Konyhatechnikai Kiállításnak is helyt ad a Food Show, ahol a legkorszerűbb berendezésekkel és eszközökkel ismerkedhet meg a szakma és a gourmet hobbiszakácsok tábora. Természetesen sok más programmal is várják a fesztiválra érkezőket, főzőbemutatók és kóstolók is színesítik a gasztronómiai eseményt.

A Dining Guide Food Show egyik kiemelt programja a Tefal Dining Guide Blogkóstoló, ahol tíz gasztrobloggerek készíti el receptjeit. A rendezvény keretében a látogatók nemcsak a monitoron keresztül képzelhetik el az ízeket, hanem a valóságban is megkóstolhatják a gaszrobloggerek főztjét.

A 2011-es Tefal Dining Guide Blogkóstoló első alkalommal vesz részt Dolce Vita, Csak a Puffin, Gabojsza és Piszke, illetve már korábbi tapasztalataikat felhasználva érkezik Chili&Vanília, Fűszer és Lélek, Horasz, Lila Füge, Limara, valamint Lorien. A menü (abc sorrendben):


Chili&Vanília: Csípős koreai tésztasaláta pirított mogyoróval

Csak a Puffin: Málnás cheesecake brownie

Dolce Vita: Vadragus és pesto-s tészta


Fűszer és Lélek: Észt sólet tormalevélbe töltött puliszkával


Gabojsza: Erdélyi töltött szőlőlapi (töltike)


Horasz: Ecetes tűztál – különleges vietnami tekercs


Lila Füge: Pavlova variációk


Limara: Buci medvehagymás krémmel és paradicsommal


Lorien: Zöldséges lasagne


Piszke: Csirke tikka masala naan kenyérrel


A blogkóstoló alatt a közismert rádiós műsorvezető, Garami Gábor vezetésével megalakult Garami Funky Staff lép fel. A zenekar a 70-es, 80-as és 90-es évek funky, disco és soul slágereivel szórakoztatja a közönséget. A zenészek pedig nemcsak a fülnek kedveznek az ismert dallamokkal, hanem a szemnek is, hiszen a színpadon csillogó, korabeli disco ruhákban tündökölnek majd.

A Dining Guide Foodshowra már online is zajlik jegyárusítás. Napijegyet 1000 Ft-ért lehet kapni az alábbi linken.

A programokról további információ www.diningguide.hu/foodshow oldalon érhető el.


 

 

Citromos spagetti zöldborsóval és ricottával

Zöldborsó, citrom, ricotta.

Ez a három alapanyag volt a kötelező tartalom a “titokdobozban”, ebből kellett olyan ételt készítenem, amelyhez további három, szabadon választott hozzávalót lehet felhasználni. Ha van kedvetek, gyertek játszani, erre a három alapanyagra várunk recept ötleteket (a videó alatti kommentekben), a nyeremény -mint mindig-, most is egy Baldaszti's gourmet csomag, amely ezúttal egy elég vagány reggeliző szett. Recept + videó.

Nem vagyok egy nagy tésztás, de ez az utóbbi hetekben igen gyakran fordult elő itt a konyhámban. Tetszik, hogy amolyan “nyárias” tészta, hiszen a citrom miatt üde, de azért a pecorino és az olívaolaj ad neki tartalmat és mély ízeket is. Ne meg aztán az sem egy utolsó szempont, hogy a mártást még főzni sem kell. Mindenféle verziókat gyártottam belőle, ez az egyik kedvenc, a zöldborsó szuper hozzá, ricottából persze minél jobb maga a sajt, annál finomabb a végeredmény, de a “fapados” is teljesen megteszi. Kipróbálásra feltétlenül ajánlom.


Citromos spagetti zöldborsóval és ricottával

Hozzávalók (2 adag)


15dkg spagetti

1 nagy citrom leve és héja

10dkg érett, kemény juhsajt (pl. pecorino), lereszelve

4 evőkanál jófajta olívaolaj

12,5dkg ricotta

25dkg friss zöldborsó, pucolva

10 levél friss bazsalikom


A tésztát forrásban lévő, sós vízben al dente állagúra főzzük. Közben elkészítjük a “mártást”: kifacsarjuk a citrom levét, majd ebbe beletesszük a reszelt sajtot, az olívaolajat, és kissé összekeverjük (nem kell megijedni, valamelyest összeáll, de a tészta hőjétől majd elolvad). A megpucolt, zsenge zöldborsót forrásban lévő, sós vízbe merítjük, éppen csak néhány percig hagyjuk főni, leszűrjük. Leszűrjük a tésztát, a főzővízből megtartunk egy merőkanállal. Összeforgatjuk a citromos-sajtos masszával, hozzáadunk néhány evőkanálnyit a főzővízből (ettől krémesebb lesz), végül hozzáadjuk a zsenge zöldborsót és bazsalikomleveleket. Nagyobb darabokban a tetejére morzsoljuk a ricottát. Azonnal tálaljuk.


Címkék: ,


 

 

szerda, május 25, 2011

Interjú a New York-i fűszerguruval

Fotó: David Engelhardt


Interjú Lior Lev Secarz-al, a La Boite a Épice tulajdonosával

New York, E54th#11th ave.

2011. január

(az interjú a Toplista/100 legjobb kulináris kaland kiadványban megjelent anyag vágatlan változata)



Szumák, rózsa, csokoládé, ánizs, narancsvirág -csak néhány fűszer, amely megjelenik Lior -New York egyik legérdekesebb és legeredetibb gasztronómiai figurájának -fűszerkeverékeiben. Mind mögött egy-egy történet, hangulat, személy és inspiráció.

Lior Lev Secarz, 39 éves fűszermester Izraelben nőtt fel, gasztronómiai pályafutását is itt kezdte, később bejárta Olaszországot, Belgiumot, Dél-Amerikát, majd a lyoni Paul Bocuse intézetben szerzett szakácsdiplomát. A kifinomult fűszerhasználatáról is híres Olivier Rollinger Michelin-csillagos francia séf mellett szeretett bele a fűszerek világába, ma pedig New York-ban él, és megvalósította azt, amiről 12 évig álmodott: művészeti galériával egybekötött fűszerműhely tulajdonosa és New York legnevesebb séfjeinek fűszerbeszállítója. Fűszeres kekszeit egyedi, kortárs grafikákkal nyomott fémdobozokba csomagolja, a kollekció félévente cserélődik, a művek pedig megtekinthetőek a galériában, amely egyben kiállítóterem, fűszerüzlet, iroda és konyha.


Mi hozott New Yorkba?

Miután Lyonban elvégeztem a szakácsiskolát, és évekig Franciaországban dolgoztam, többek között a pályámra óriási hatást gyakoroló Olivier Rollinger-nél Cancale-ban, úgy gondoltam, hogy visszamegyek Izraelbe. De másképp alakult, és végül a magánélet ide sodort, amit egy percig sem bántam meg.


Az előéletedet tekintve, hogyhogy végül nem séf lettél?

Tulajdonképpen az lettem, bár a saját megfogalmazásomban pusztán egy jó szakács vagyok. Itt Amerikában, ha már valaki egy kicsit is jó szakács, rögtön konyhafőnöknek hívják. Pedig a séf szerintem igazából menedzser, akinek az elsődleges feladata az emberek és a csapat irányítása. De végül is az lettem, hiszen négy évig vezettem Daniel Bouloud catering konyháját. Daniel Boulud-val sokat dolgoztam, gyakorlatilag a jobb keze voltam: utaztam vele, közreműködtem a szakácskönyvein, nagyon szoros barátság fűz hozzá.


Az utazások és külföldi élet alatt kik voltak Rád a legnagyobb hatással?

Az elmúlt 39 évem során nagyon sokan. A pályám szempontjából, otthon, Izraelben az első főnököm, aki úgy vett fel, hogy az égvilágon semmit nem tudtam. Kis catering cége volt Tel Aviv-ban, ott dolgoztam. Olyan nagyvonalú volt, hogy ő maga mondta nekem, hogy menjek, tanuljak, mert az fontos. Olivier Rollinger kulcsfigura az életemben. Csodálatos séf, odaadó, melegszívű személy, aki rengeteget adott nekem emberileg. Élettörténete megható. (a francia séfet huszonévesen megtámadta és félholtra verte egy banda, két évig kerekesszékbe kényszerült, a túlélésért kezdett el főzni, a szerk.) Egyébként én voltam nála a legelső gyakornok.


Honnan a fűszerek iránti szenvedélyed?

Izraelben születtem, ahol eleve számos gasztronómiai kultúra és sok fűszer keveredik. Később az utazások során fedeztem fel újabb és újabb fűszereket. Végül, abban a mélységében, ahol ma vagyok, Olivier Rollinger-nek köszönhetően kerültem. Mindig arra motivált és inspirált, hogy tanuljak, olvassak, kérdezzek. Mai napig járom a piacokat, bújom az internetet és a szakirodalmat, összehasonlítok fűszereket, és nincs nap, amikor ne tanulnék valami újat.


Hogyan jutottál el a fűszerműhelyig?

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy rá kellett jönnöm, hogy bár imádok főzni, szeretem a konyhai létet, de az éttermi szakma mégsem nekem való. Túl sok minden más érdekelt, és ki kellett találnom, hogy hogyan tudok a közelében maradni, de más aspektusból. 12 évembe telt, mire megtaláltam, hogy hogyan tudom ötvözni azt a négy területet, ami a legszenvedélyesebben érdekel: a fűszerek, a kekszek, a művészet és a csomagolás. Tudom, hogy ez elég furcsa és nagyon személyes kombináció, nehezen is értelmezhető. De végső soron nem feltétlenül kell ebben többet keresni, mint ami: keksz, amit megeszünk, fűszer, amivel főzünk, és művészet, amit megnézünk. Ha mégis, az már mindenkinek a saját szíve-joga. Néhány hete nyitottam meg ezt a pici galériát, ahol félévente változó kiállítás tekinthető meg azoknak a művészeknek az alkotásaiból, akiknek művei rákerülnek a kekszes dobozokra. Ugyanitt lehet megvenni a fűszerkeverékeket is, amelyeket itt készítek a konyhámban. A kekszeket is itt sütöm. A fő bevételi forrásom azonban most is az, hogy séfek számára kreálok személyre szabott fűszerkeverékeket.


Honnan szerzed be a fűszereket és hogy néz ki egy-egy új keverék fejlesztési folyamata?

Én magam nem importálom őket, az alapfűszereket kereskedőktől vásárolom, hét-nyolc beszállítóm van, aki az egész világból -Ausztráliától Iránig -hozzák nekem a magokat. Kb. 120 fűszerrel dolgozom, mindet egészben veszem, és itt helyben pirítom és őrlöm őket. A fejlesztés pont úgy történik, mint egy étel kreálása: filozófia, cél, sztori és személy van mögötte szinte mindig. Az egyik kedvencemet, a keserű kakaóból, narancsvirágból álló Apollonia keveréket pl. Apollonia Poilene ihlette, akivel volt szerencsém személyesen találkozni. Nagyon meghatott a története (a híres párizsi pékség tulajdonosainak lánya 26 évesen vesztette el a szüleit, majd egyedül átvette a cég irányítását. chv.). Hosszasan beszélgettünk és olyan inspiráló volt, hogy ezt a találkozást szerettem volna megörökíteni.


A fűszerek esetében is beszélhetünk trendekről, divatról?

Egyáltalán nem vagyok a trendek embere. De persze, mint mindenben, vannak. Egy-két éve például füstölt paprika őrület volt, szerencsére ezen már túl vagyunk. Ettől még lehet használni, hiszen a spanyol konyha ezer éve használja. Általában azok követik leginkább a trendeket, akikben nincs kellő kreativitás, vagy eredetiség. Most éppen a különböző chilipaprikák divatosak. Az a jó, hogy a mesterségesen kreált divatok általában eltűnnek , az igazán jó, valódi dolgok pedig megmaradnak. A divathullámok másik előnye, hogy alkalmat adnak arra, hogy beszéljünk dolgokról és közben tanítsuk is az embereket, például arra, hogy micsoda óriási különbség jó minőségű fűszerekkel főzni. Vagy arra, hogy ha csak sót és borsot használnak, abból legalább vegyenek jót.


Mi lenne ennek a mostani pillanatnak a fűszerkeveréke?

A Reims fantázianevű keverék. Régóta szerettem volna egy olyan fűszerkeveréket alkotni, ami olyan ízjegyeket hordoz, mint a mézeskalács, de mégsem az, és sós ételekbe lehet használni. Sokat dolgoztam rajta, és szerintem gyönyörű lett.


És mi New York fűszerkeveréke?

Ez azért nehéz kérdés, mert a várost én a saját történetemen keresztül látom. New York olyan komplex, és olyan összetett, itt bármi megtörténhet. Itt mindenkinek más lenne az őt megszóllító fűszer, mert annyi féle kultúra keveredik és ez a város azoktól ilyen, akik élnek benne.


Végül, mi lenne az a fűszerkeverék, amely legjobban kifejezné a személyiségedet?

Ha azt megalkotom, akkor nyugdíjba megyek. Bizonyos dolgokat sajnos nem lehet tárgyiasítani. Ha fűszer formájában képes leszek visszaadni az eső illatát, akkor is visszavonulok. Az a kedvenc illatom. Egészen pontosan az első eső utáni friss, földes illat. De az mindenhol más. Más apám kertjében Izraelben, és más itt New York-ban.


Címkék:


 

 

kedd, május 24, 2011

Wrap! Hátszínes tekercs gorgonzolával és rukolával

Az igazat megvallva, ezt a tekercset ugyan még télen készítettem egy nagyobb létszámú brunch-ra, most azonban újra elő-előkerül, ugyanis műfaját tekintve piknikre is az egyik legkényelmesebb étel. Na, nem mintha én egy olyan nagy piknikező lennék (köszönöm, maradok a teraszokon, a piknik szerintem macerás..), de tudom, hogy sokan szívesen művelik. A tekercs –ami kvázi egy jó kis szendvics – előre elkészíthető, kiválóan szállítható, és nem utolsósorban kell valami a férfiaknak is, akiknek ettől biztos, hogy jobban felcsillan a szemük, mint a gyümölcssalátától, vagy a csokoládés croissanttól. A töltelék természetesen lehet bármi, a hús lehet csirke, vagy maradék sült – de azért a steak-kel elég nagy sikere szokott lenni.


Hátszínes tekercs gorgonzolával és rukolával
Hozzávalók (8 adag)

30dkg hátszín (egy vastagabb szelet), szobahőmérsékleten
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
só, bors
8 tortilla lap (35cm átmérőjű)
20dkg gorgonzola
10 dkg rukola
16 darab félig szárított paradicsom

Megsütjük a hátszínt: a húst feltétlenül szobahőmérsékletre hozzuk, mielőtt dolgozunk vele (tehát felhasználás előtt legalább 2 órával kivesszük a hűtőből). A hússzeletet mindkét oldalán megkenjük egy-egy evőkanál olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Egy vastag falú serpenyőt zsiradék nélkül, füstölésig felhevítünk. Beletesszük a hátszínt, és oldalanként 3-3 percig sütjük (aki nem szereti, ha a közepe rózsaszínű, szaftos, sütheti tovább is, de úgy nagyobb a veszélye, hogy kiszárad, és „cipőtalp” lesz a végeredmény.) Amikor megfordítjuk, aládobjuk a vajat is. Kivesszük a serpenyőből, lehetőség szerint sütőrácsra fektetjük, és szeletelés előtt tíz percig pihentetjük. Minél vékonyabb szeletekre vágjuk. A tortillákat megkenjük két-két evőkanál gorgonzolával. Ráteszünk egy-egy marék rukolát, két-két szem szárított paradicsomot, végül a vékony hátszín szeleteket. Palacsinta szerűen, szorosan feltekerjük, két végét behajtjuk. Tálaláskor félbevágjuk. (Ha szállítjuk, egyenként alufóliába csomagoljuk.)


Akinek esetleg van kedve, jöjjön el most csütörtökön, május 26-án 18h órakor az Óbudai Múzeumba, ahol a Macskaköves Esték keretében tartok beszélgetést/előadást nemzetek konyháiról, gasztroblogokról és hasonlókról. A múzeumban kamarakiállítás tekinthető meg az 1880-1950 közötti óbudai vendéglátásról, nagyon kíváncsi vagyok rá.

 

 

kedd, május 17, 2011

Korianderes sárgarépadzsem

Az ember éppen arról készül értekezni, hogy a sárgarépa valójában micsoda banális egy zöldség –igencsak meg kell csavarni, hogy igazán vonzó ételt tudjunk belőle varázsolni (már ha persze nem valamilyen különlegesen zsenge és ízgazdag tavaszi csodarépával van dolgunk, amelyet elég csak kevés vajon megfuttatni, és némi friss petrezselyemmel megszórni). Aztán ártatlanul rátéved egy répafanatikus honlapjára, amelyről kiderül, hogy valójában egy virtuális sárgarépa múzeum , és nincs olyan tudományosan alátámasztott tény, vagy szürreális érdekesség nevezett zöldségről e világon, amely itt ne lenne összegyűjtve. Kiderül például, hogy 1942-ben a Disney vezető rajzolója az akkori brit élelmezésügyi miniszter megbízásából kreálta rajzolt répacsaládját, amely a répafogyasztást hivatott ösztönözni. Vagy, hogy a megrögzött zöldségevő – és ennek előnyeiről ismerőseit meggyőzni kívánó -Henry Ford, 1921-ben Detroit-ban olyan vacsorát adott, amelynek mind a 12 fogása sárgarépából állt (az ital sárgarépalé volt). Jönnek aztán a világ zöldségzenekarairól szóló beszámolók (pl. a Vienna Vegetable Orchestra-ról, vagy Linsay Pollak-ról, aki élelmiszerekből csihol hangot.). Ennek kapcsán arra a fontos információra is fény derül, hogy egy tizenkét sárgarépából álló pánsíp elkészítése házilag, három órát vesz igénybe. Következnek Shakespeare, Csehov és Samuel Beckett sorai, amelyek a becses zöldséget idézik, vagy a legenda, mely szerint a teheráni férfiak a 19. század végén cukorral összefőzött sárgarépát fogyasztottak afrodiziákum gyanánt. Utóbbira garancia nincs, viszont az alábbi pikáns, fűszeres lekvár kiváló kecskesajt, markánsabb sajtok (pl. Gruyere, vagy Fontina), vagy akár sültek, főtt sonkák mellé, vagy pl. pirítóson, csirkemájpástétom alatt. A fűszerezését ízlés szerint variálni is lehet, kerülhet bele pl. friss reszelt gyömbér, vagy kardamom is.


Korianderes sárgarépadzsem

Hozzávalók (1 üveg)


2dl víz

35dkg kristálycukor

1 citrom leve és héja

1 narancs leve és héja

50dkg zsenge sárgarépa, meghámozva, lereszelve

1 kávéskanál őrölt koriander

1 rúd fahéj


A vizet lábasba öntjük, és hozzáadjuk a cukrot, a citrom és a narancs kifacsart levét, valamint lereszelt héját. Összeforraljuk, amíg a cukor teljesen feloldódik, néhány percig főzzük, közben szükség szerint lehabozzuk. Hozzáadjuk a fahéj rudat és az őrölt koriandert. A sárgarépát meghámozzuk, és közepes lyukú reszelőn lereszeljük. A cukorszirupba tesszük, majd alacsony hőfokon, kb. egy órán keresztül főzzük. Amikor a sárgarépa teljesen megpuhult, eltávolítjuk a fahéj rudat, majd a zöldséget botmixerrel (vagy aprítógépben) simára pürésítjük a sziruppal együtt, végül még további, kb. tíz percig főzzük. Üvegbe töltjük, és felhasználásig hűtőben tároljuk.


 

 

hétfő, május 09, 2011

Az a bizonyos uborkavinaigrette

Az ország egyik legjobb rántott húsa a székesfehérvári 67 Étteremben készül, ennek a titkáról kérdeztük ki a séfet és a tulajdonost a videóban.

Bevallom, hogy a rántott húson túl, engem még inkább lázba hoz a köretként szervírozott saláta, amelyért esküszüm bármikor hajlandó vagyok autóba ülni. Maga a tulajdonos, Herczeg Zoltán az, aki ezt a salátát (jobban mondva különleges dresszingjét) kitalálta, és a helyében biztosan levédeném, ugyanis szerintem az évtized egyik legjobb gasztronómiai újítása/találmánya. A következőképpen néz ki: gyakorlatilag egy hagyományos uborkasalátát simára pürésítenek, ehhez olívaolajat adnak, és ezzel az öntettel forgatják össze a zöldsalátát. Fenomenális. Ha az ember megkóstolja, akkor az uborksaláta jut eszébe, mégis egészen új formában jelenik meg.

Hogy azért ne kelljen minen egyes salátáért egészen Székesfehérvárig kirándulnom, (és mivel Zoli szerencsére még nem védte le), elkészítettem én is az öntetet – és még úgyis uborkasalátára asszociálok, hogy a magam verzióját kiegészítettem még némi friss reszelt gyömbérrel és wasabival.

És ha már rántott hús, akkor szeretném felhívni a figyelmet egy kiváló kezdeményezésre is: a Mol mostantól 100 benzinkútnál gyűjti a használt sütőolajat, amelynek elhelyezése eddig problémát jelentett (vagy nem valami környezettudatosan történt). Adnak tartályt is, a használt olajból pedig bioüzemanyagot állítanak elő. Nekem ez nagyon tetszik. Részletek itt.

Uborkavinaigrette salátára (4 adag)

1 kígyóuborka (kb.30dkg), meghámozva, kimagozva

2 evőkanál rizsecet

2 evőkanál porcukor

1 teáskanál só

6 evőkanál víz

1 gerezd fokhagyma, reszelve

kb. 3cm-es friss gyömbér, reszelve

késhegynyi wasabipor

Az uborkát meghámozzuk, kimagozzuk, és vékonyra szeleteljük. Összekeverjük a rizsecetet, porcukrot, sót, vizet, reszelt fokhagymát, gyömbért és wasabit, majd az uborkára öntjük. Fél órát állni hagyjuk. Teljesen simára pürésítjük, majd 3 evőkanál olívaolajat keverünk hozzá. Az öntettel összeforgatjuk a zöldsalátát (pl. madárbegy, vagy mesclun), tehetünk hozzá lilahagymát is.


Címkék: ,


 

 

szerda, május 04, 2011

9 NŐ AZ UTCÁN

Fűszeres Eszter, Lila Füge és Chili&Vanília főznek. Bárdos Saci, Berecz Stéphanie és Bott Judit a borokat hozzák. Herczeg Ági és Toronyi Zsuzsa felvezetik azokat. Behumi Dóri énekel.


Sok szeretettel meghívunk Benneteket egy könnyed, zenés borvacsorára a Pesti Lámpás étterem hangulatos belső udvarán. Csodás Tokaji borok a világ utcai ételeire (!!) hangolva, a börektől a burritóig. 9 fogás, 9 bor, 9 nő.


Mi KILENCEN, együtt, várjuk a kalandvágyó vendégeket, szigorúan nemcsak nőket!


Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis)

Behumi Dóri (Budapest Bár, Dórika és a Rombolók)

Berecz Stéphanie (Tokaj Kikelet)

Bodrogi Fűszeres Eszter (Fűszer és Lélek)

Bodó Judit (Bott pince, Tokaj)

Havas Dóra (Lila Füge)

Herczeg Ágnes (Nemzetközi borakadémikus)

Mautner Zsófia (Chili és Vanília)

Toronyi Zsuzsa (a CEWI egyik alapítója, borszakértő)


Eddig a tokajit palotákban szolgálták fel, és libamájat társítottak hozzá. Most kiszabadítjuk az aranykalickából ezt a gyönyörű bort, és izgalmas utakat keresve nemzetközi utcai ételekkel, azaz "street food-al" kínáljuk - ki gondolta volna, hogy a furmint kenyérlángossal, curryvel és vietnami szendviccsel csodákra képes?

Nem kell a sok evőeszköz között eltévedni - csak egy kés, egy villa és egy kanál lesz az asztalon, nem kell eltartani a kisujjunkat borszagolgatás közben, vagy feszengve ülni a damaszt abrosz előtt, gyertek tornacipőben, elég, ha a poharak csillognak!


Ami biztos lesz: fergeteges jókedv, családias hangulat, csodás borok és vagány ételek, na meg, egy jó nagy adag lazaság. Minden valószínűség szerint némi virág is, mivel a design-ban Szigeti Zsófi szuperstylist (nem mellesleg a Virágom, virágom blog szerzője) segít nekünk. Az ételekre hangolt zenés programot pedig a csodálatos Behumi Dóri (Budapest Bár, Dórika és a Rombolók) hozza.


9 NŐ AZ UTCÁN


Időpont: 2011. május 15. vasárnap, 19.30 óra


Helyszín: Pesti Lámpás étterem belső udvara, 1053 Budapest, Károlyi Mihály u.12.


Dresscode: nagyon (!) laza


Ár: 12.000 Ft/fő, ami tartalmazza a kilenc fogást és a kilenc bort


Jelentkezés: 9noazutcan@gmail.com

(Jelentkezni a műfajra való tekintettel kizárólag regisztrációval és jegyelővétellel lehet május 9-ig.)


Várunk mindenkit sok szeretettel!


A kilenc nő.



 

 

vasárnap, május 01, 2011

Gyömbéres-spenótos tarhonya

Tarhonya kagylóval

Tarhonya zöldborsóval és fenyőmaggal

Sáfrányos tarhonya édesköménnyel és fekete olajbogyóval

Tarhonya sütőtökkel és tökmagolajjal

Zöldspárgás tarhonya

Mentás tarhonyasaláta grillezett zöldségekkel

Paradicsomos tarhonyarizottó fokhagymás garnélával (Szuflé magazin)

Tarhonyaleves zöldségekkel és parmezánnal (Szuflé magazin)

Aki régebb óta olvas, találkozhatott már a tarhonya-kattanásommal, fenti receptek is bizonyítják, hogy évek óta sütöm-főzöm agyba-főve, rajongásom iránta nem apad, sőt, egyre bizarabb formáiban jelenik meg a képzeletemben. Úgyhogy nagy örömmel olvastam a HVG nemrég publikált cikkét is a tarhonyáról, amelyben arról tudósítanak, hogy gasztro trendvadászok a divatos éttermek legújabb felfedezettjeként kezdik számon tartani”. A következő recept, nos, az sem nem divatos, sem nem bizarr, simán bevállalom hétköznapi vacsorának.

Gyömbéres-spenótos tarhonya (recept videóval)

A forgatás és a főzés ezúttal egyébként nem a saját konyhámban, hanem a Kistücsökben zajlott, elég jó hangulatban. Az ételt pedig még fel is szolgáltam egy gyanútlanul ott ebédelő olvasómnak.

A videóhoz receptverseny is tartozik, a megadott három alapanyagból: tarhonya, spenót, gyömbér -várunk recepteket a videó alatti kommentekben, a nyeremény pedig elég jó kis Baldaszti's gourmet csomag. (Onnan tudom, hogy elég jó, mert saját kezűleg válogattam össze:)

Gyömbéres-spenótos tarhonya

Hozzávalók (4 adag)

2 evőkanál olaj

20dkg tarhonya

1csokor újhagyma, felkarikázva

1 szárzeller, felkarikázva

1 liter leszűrt szárnyas-, vagy zöldségleves

kb.3cm friss gyömbér, reszelve

15dkg friss spenót, megpucolva, felcsíkozva

3dkg hideg vaj

Az olajon megpirítjuk a tarhonyát. Hozzáadjuk a felkarikázott újhagymát és szárzellert. Fokozatosan, merőkanalanként (mint az autentikus rizottónál) adagoljuk hozzá az alaplevet, amelyet lábasban folyamatosan melegen tartunk, mindig csak annyit, amennyit egyszerre beszív a tészta. Hozzáadjuk a reszelt gyömbért. A tarhonya típustól függően, kb. 20 perc alatt puhul meg. Amikor a tarhonya megpuhult, hozzáadjuk a felcsíkozott spenótot, ezzel már csak néhány másodpercig főzzük, amíg az étel saját hőjétől összeesik. Legvégül hozzáadjuk a hideg vajat. Ha szükséges, feltétként készíthetünk mellé párolt halat, sült csirkét, vagy grillezett sajtot, pl. halloumit.